Éjszaka a könyvtárban 2017 – VARGÁSOK ARANYA

Kedves Olvasóim!

Íme egy kis ízelítő abból, ami 2017. 10.26-án  történt….. ÉJSZAKA ….A KÖNYVTÁRBAN

Idei témánk, (AZ) ARANY volt.  Kerestük, fizettünk és megdolgoztunk érte.    Út közben pedig megtaláltuk az igazi kincset  a 200. évfordulós  örök nagyság, Arany János  balladáiban … és a balladákra alapozott egész estét betöltő, felszabadult játékban.

A szokásos rövid beszámoló még készül, addig is mindenki figyelmébe alánlom a következő linket, melyen az est során készült fényképek találhatók : Éjszaka a könyvtárban 2017 – VARGÁSOK ARANYA

Köszönöm a segítséget Kovácsné Boross Zsuzsanna kolléganőmnek, akivel a feladatok megvalósításának menetét kidolgoztuk és az est során részt vett a program megvalósításában is. Rajta kívül köszönet illeti Boros Anita, Deákné Longauer Adél, Győry Zsuzsanna, Emily Kate Handler, Kedves Mónika, Kenéz Anikó, Pélyi Erika és Szécsiné Festő-Hegedűs Margit kollégáimat az esti program helyszíni feladatainak kreatív lebonyolításáért, valamint a fotózásban és egyéb tevékenységek megoldásában nyújtott segítségükért.

Köszönöm az ötleteikkel támogató kollégák segítségét, valamint az osztályfőnökök segítségét a program reklámozásában. Szintén köszönöm Polónyi-Szűcs Lajosnak a plakátok nyomtatásában és az ajándék könyvjelzők elkészítésében nyújtott segítségét.

 

 

 

Reklámok
Kategória: éjszaka a könyvtárban, könyvtári, VARGÁSOK ARANYA | Megjegyzés hozzáfűzése

Emlékezzünk!

56-os zászló

Ignácz Rózsa: Igazat játszottak

Mikor híre jött, hogy a parlament előtt halomra lőtték őket, egy feneketlen pillanatban- mintha magam haldokolnék, -egyetlen gomolygó képben egyszerre állt elébem egész eddigi élete: húsz éves, volt vagy az még, ha él.   Mit tett idáig? Bölcsész. Tanult, kisdiákokat tanított, fogalmazott.

Tizenhat éves korában írta első-és eleve fióksírra ítélt-novelláját, komoly felelősségérzettel, s azzal a már rögeszmévé növő meggyőződéssel, hogy az igazság akkor is igazság, ha soha senki sem mondja ki hangosan.(…)

Most elment igazat szólni, inaszakadtáig igazat üvölteni a parlament elé. Gyávának nevezett, mikor kértem vigyázzon magára. A környékről már két anya tudja a biztos hírt, hogy az övé ottmaradt, ahol az istenítélet erejével szakadt ki az elfojtott szó a torkokon.   Este hat óra felé telefonálják meg, hogy él, látták. (…) Mire hazatámolyog, nincs emberi hangja. Nem kérdem: megtapogatom. Él.

És akkor beesik az ajtón egy ember. Fuvart keres a fia holttestének. A jövő héten lett volna tizennégy éves.

A húsz éves fiú megtántorodik. A volt tanítványa, Endrei Árpád tizennégy éves fiú hősi halott. Hős? De a kis Endrei, akit Muki néven ismert az egész vidék, csintalanabb, vásottabb elszántabb kis kölyök volt, mint a Pál utcai fiúk összes srácai egybevéve.(…)  Sűrű kötésű, kék szemű kis magyar volt. Neki volt a kerület legjobb gombfocicsapata. Ha öt percig figyelt volna egy tanóra alatt, kitűnő tanuló lehetett volna, mert esze, mint a kifent tőr szúrt és villogott.

A forradalmi nagyhét szerdáján három társával megfúrta egy hernyótalpú   olajtartályát.  Aztán becsületszóra csak egy órára elment mégis körülnézni, még visszaintett tömpe kis ujjával az anyjának az ablakba, hogy egy óra múlva visszajövök.

Mikor a Magyar utcában egy golyószóró leterítette, még meg tudta nevét, címét telefonszámukat mondani. Még egy fél napig élt. Azt izente, bocsánatot kér aputól, anyutól amiért ellógott.

A  Bakáts tér mögött, a Knézits utcai kórházban fekszik Muki. Az apja kézi szekéren most húzza az ebédlőasztalból készült koporsót, hogy beletegye s külön sírban temethesse el. És nem lehet elmondani, hogy Mukit nem kell külön sírba temetnie.

Muki belénk van eltemetve.

Érthetetlenül állok a Gyermek előtt, aki élet-halál harcot játszott és játszva adta vissza nekünk, amit már örökre elveszettnek hittünk: nemzeti önbecsülésünket.

1956.okt.26.

 

Füst Milán : Zokogni szeretnék

 Nacionalizmus-e az, ha valaki tönkretett, agyongyötört, megcsonkított, szegény kis magyar hazája sorsán évek óta sírva fakad? Ez a fogalom, hogy hazám, nem légből kapott koholmány. „ Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell” – ez sem légből kapott koholmány – egyike ez a legnemesebb szív örökérvényű figyelmeztetéseinek. A szívem vérzik, egész létemben megrendülve állok felejthetetlen hőseink holtteste előtt, már sírni sem tudok, és nem is tudom, mit kellene mondanom ennek a csodálatos magyar ifjúságnak! Egy összetört aggastyán szól hozzátok, aki zokogni szeretne,…és arra kérni benneteket, hogy akármi következik is ránk, ti még forróbb szeretettel zárjátok édes, fiatal szívetekbe hazátokat, ezt a sokat, mérhetetlenül sokat szenvedett… Magyarországot!

1956. okt.30.

 

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

 New York, 1956.

 

 

Kategória: ünnepek, október 23. | Megjegyzés hozzáfűzése

ÉJSZAKA A KÖNYVTÁRBAN

Kedves Kollégák, Diákok, Olvasók!

Október van, s idén is nagy örömmel tudatom az érdeklődőkkel, hogy megrendezzük az ÉJSZAKA A KÖNYVTÁRBAN című programunkat, VARGÁSOK ARANYA címmel. Íme a  plakátunk: 

plakát- Vargások Aranya

(alapkép forrása : mult-kor.hu/20110811_a_kalozok_nyomorusagos_elete )

A korábbi évek programjaiból készített összeállításokat az alábbi linkeken lehet megtekinteni: 

Éjszaka a könyvtárban – Vargás Olimpia

Éjszaka a könyvtárban – krimi

Éjszaka a könyvtárban – mese

Éjszaka a könyvtárban – indulás

Szerettel várunk mindenkit! Az érdeklődők kérem, jelezzék az iskolai könyvtárban, a részvételi szándékukat! 

Kategória: éjszaka a könyvtárban, Uncategorized, VARGÁSOK ARANYA | Megjegyzés hozzáfűzése